Itt a beígért recept:

Hozzávalók:

• egy csomag réteslap
• 2 tömlőnyi ömlesztett sajt
• 30 dkg sajt
• 25 dkg gépsonka(de ez szerintem lehetne akár pirított darált hús is vagy csirkemell)
• opcionálisan egy konzervnyi gomba

Az elkészítés módja:

Rém egyszerű, mert csak a kiterített réteslapra kel halmozni az alapanyagokat, majd össze kell csavarni. Én elkövettem azt a hibát, hogy nem voltam elég alapos ennél a műveletnél, és a megolvadt sajt egy része távozott a Burrito belsejéből. Legközelebb a többszörös csavarást fogom választani, egymást átfedő réteslapokkal, a szélén pedig behajtva. Nem akartam sajtot vakarni a tepsiből, ezért raktam alá egy réteg sütőpapírt, majd megkentem a burrito tetejét egy kis olajjal. A sütő hőfokát nem tudom, mivel egy még Lenin-t is látó gázsütő van integrálva az albérlethez, aminek érzésem szerint ugyanakkora a lángja takarékon, mint teljesn gázon. Olyan egy óra altt kész let, közben villával böködtem, hogy a közepe is átmelegedett-e már, meg hogy olvadt lett-e a sajt az említette területen.

Egy hátránya van az ételnek, hogy nehéz tálalni. Mondjuk ez lehet annak a hibája, hogy nincs kielégítő készletünk tálalóeszközökből.

Értékelés:

• Ár: 7/10. Nem olyan olcsó mulatság, mint ahogy sejtettem, főleg a sok sajt miatt majdnem 1200 HUFomba került
• Elkészítés: 4/10 ennél egyszerűbbet ki se lehetne találni. Egyedül a sajtreszelés időigényes művelet benne
• Laktatóság: 8/10 pont a sok sajt miatt olyan laktató, mint amennyibe került is.
• Összességében adok rá 6/10-et, mert sajna az ára húzósabb, viszont gasztronómiailag nagyon is a helyén van.

Jah és így néz ki. Telefonnal csináltam a képet, nem a legjobb, de nem is lényeg.

 

Hellobello!

 

Na most jött el a vízválasztó itt a blog életében, mert tudom, hogy körülbelül a dinoszauruszok korában írtam ide utoljára, ezért megpróbálom felfrissíteni a vérkeringést.

Mégpedig azzal, hogy ide le fogok írni recepteket, amiket én magam ötlök ki, láttam valakitől, vagy más találta ki. Ezeket a kajákat több szempont alapján, egy 10-es skálán fogom osztályozni. A szempontok a következők:

• Ár: ami persze létfontosságú. hogy minél kisebb költségvetésből kijöjjenek az ételek, mert ugye egyetemistának sosincs pénze, főleg nem kajára
• Elkészítés: itt gondolok arra, hogy mennyi időbe telik az előkészítés, az mennyi energiát igényel, hány óra kell neki a sütőben (mondjuk barna mártás készítés vs. tészta kifőzése)
• Laktatóság: egy másik fő szempont, mert ezzel tudom majd az igazi ár/érték arányt meghatározni

A recepteket részletesen le is írom, de előre szólok, nem mindig a legminőségibb alapanyag lesz a fő célpont( értsük ez alatt az S-Budget, és a CBA saját márkájú termékcsaládokat), hanem az, hogy minél finomabb, minél laktatóbb legyen. Tervezem az első recept közkincsként való prezentálását a mai napon, csak még nincs kész, és képpel akarom feltölteni. SPOILER alert: a kaja neve Bunci Bácsi Burrito-ja.

 

Hali!

 

Ez a bejegyzés eléggé hirtelen jött nekem is. Kedves öreg Senior, Tündi továbbította nekem ezt az üzenetet, amit nem neki írtak, hanem a BME gépészkari összesített gépészinfós levelező listájára. Örömmel tölt el, hogy a tanköröm, amit Rajkai "Marczi" Mártonnal vezetek, a G5-mily megtisztelő nekem, hogy tavaly szintén ebben a tankörben voltam-ennyire szeret minket Marczival. Pedig csak ma jön a legjobb program, a Városvetélkedő, ami annyira elterjedt lett az évfolyamon, hogy nem csak a G5, hanem más tankörből emberkék is csatlakoznak, sőt, valakinek a bátyja is jön.

 

De íme az ímél, ami könnyet csalt a szemembe, és most azért dagad a mellem.

"Hát srácok,gratulálok!:D
Gondolkodtam,hogy mit tegyek hozzá,de már minden gondolatot megírtak,úgyhogy
semmit újat nem tudnék mondani,maximum többet.:D:D tényleg:) Jó szép
magyarok vagyunk,az biztos! ;)

annyit még mondanék talán,hogy legyen hírértéke,hogy az órák ott
legyenek,ahova ki van írva.Megy hogy éljen a G5,élén Buncogóval,és
Marcival,illetve,hogy végre felvehetnének a levlistára,és kit érdekelne egy
G5 tankörös póló? árat majd később mondanék,meg meg kéne beszélni,mi lenne
rajta!

Dankesőn,

Tóth József Attila"

 

A tankörös pólóra meg már én is gondoltam. Kidolgozunk ma Marczival egy látványtervet.

 

Buncogó

Gúten tág mindenkinek! Tudom, hogy elég rég írtam a blogomba, de lehet ha kicsit váratja az ember a célközönséget, lehet, hogy annál nagyobb lesz a durranása az írásomnak. Ehhez nem sok reményt fűzök, de azért lehetséges, hogy bekövetkezik. Megint a vonaton írom meg a bejegyzést, mivel megfejtettem a keresztrejtvényújságomat, rajzolni azért mégse fogok, valamint az Így jártam anyátokkal című sorozat részeit sem nézem, mert a rack-emre raktam őket, és ahhoz kellene egy hálózati csatlakozó, mert az csak külső áramforrásról megy.
Mostanában sok minden nem történ velem, de azt kell mondjam, hogy a Senior Gárda egyre jobban tetszik. Egy sikeres Búcsúztató buli után mindenki mosolyogva tért haza, akik pedig szerették volna, öreg Seniorként mentek el a buliról. Azért is tetszett nekem ez a buli, mivel a szervezésben részt vettem. Ott voltam az ötleteléseken, amiken a feladatokat találtuk ki a delikvenseknek, és azt hiszem, sikerült ezt a feladatot jól teljesítsük. A másik dolog amiben segédkeztem, az a bevásárlás volt. Az is tetszett, sokat röhögtünk. 
Nemsoká egy másik gárdás esemény lesz, az pedig az első Senior-hétvégém lesz. Már nagyon várom, hogy induljunk. Legutóbb kaptunk feladatot is, egy videót kell készítsünk, nekünk, Próbásoknak. Ezt a mi kis csapatunk már le is forgatta, és szerintem jól sikerült. Mi az, hogy! Nagyon is! 
Albérletünk szerény életéről meg csak annyit, hogy szerintem nagyon jól megvagyunk. Rolanddal egyre jobb a viszony, ő is kezd belerázódni az albérleti életbe. Végre sikerült annyira megneveljem kedves ebünket, Hypot, hogy már nem jön fel az ágyamra. Ezt az az esemény után döntöttem el, miután körülbelül 2 négyzetméteren telibe húgyozta a fekvőhelyem. Ennek az ára csupán egy minimális fájdalom volt a lábfejemben, mert az ágyon fekve mire megcsaptam volna kézzel a kutyát, már a törzsem mozdulatára rohant el. Hát maradt a láb. Nem is tudom érzékeltetni, hogy az ágyamon lévő kutyaszőr-mennyiség mennyire lecsökkent azóta. Most megvan a maga kis helye, a fotelban. Ennek más vonzata is lett, mert ha nem akarja a delikvens, hogy ő is fehér bundában járjon, mint a kutya, akkor nem halmozza oda a ruháit, mint azelőtt. Most már muszáj elrakjuk őket, ami esztétikailag nem utolsó szempont. 
 A nyárral kapcsolatban meg már vannak terveim. Az persze ugye alap, hogy dolgozni fogok, de nem csak arról szól ám a szünet. Úgy néz ki, hogy az albérlettel közösen elmegyünk majd vagy Prágába, vagy Karlovi Vary-ba. Elsősorban ez nekem azért jó, mert olcsóbb, mint egy görög út, amit eredetileg terveztek Adriék, másodszor, meg nagyon szeretem mindkét várost. Ami pedig még üdvözítőbb lelkemnek az pedig az, hogy a Sziget fesztivál keretein belül hazánkba látogat a Rise Against! Azt tudom, hogy a napijegy legalább 8 ezer kemény magyar forintot fog kóstálni, de én kimegyek rá. Most is az szól a fülemben, és olyannyira tetszik, hogy nem tudom elmondani. Jó pörgős, per pillanati ízlésficamomat pont kielégíti. Lassan ott tartok, mint anno a Guns ’n Roses-szal. Egész nap ezt hallgatom szinte, 0-24. Van még egy zenekar aki jön, és kimennék rá, az pedig a Kraftwerk, de ők a BalatonSoundra jönnek, és nem akarok oda leutazni.
 Többet nem nagyon írok, mert kifogytam az ötletekből. De majd még fogok írni!
Na üdv Publikumom!
Buncogó

Halihav mindenkinek! Rég írtam ide, de már azóta tervezem, mióta nem írtam, hogy megint írok. Nem sok minden történt velem azóta, de azért voltak események, amiket megjegyeznék, mielőtt belekezdenék az alant lévő videó ecsetelésébe. A legjobb esemény az a senior-sítúra volt. Mondjuk nem sokat, 20 métert síeltem, mert nem volt hó, mivel szlovákoknál voltunk. Ahhoz képest, hogy pályaszállásunk volt, havat csak elvétve találtunk. Ennek ellenére a hangulat az fergeteges volt, az alvási rátám eléggé lecsökkent, de nem bánom. A legtöbb seniorral megtaláltam a közös hangot, és így utólag belátom, hogy nagy hiba lett volna kihagyni. Szerintem próbásként aki ott volt egy nagy forral indul majd a szavazáson, ugyanis a seniorgárda fele ismeri.

 

Akkor most jöhet a vidijó. Először is köszönet a DC-nek és a Subarunak, hogy támogatásukat adták a filmhez. A sofőr Ken Block, aki egy amerikai ralipilóta. Mellesleg ő tartja a rekordot az autóval való ugratásban is, 171 lábnyi (kb. 52 méter)rést repült át, szintén egy Subaruval. A videón egy úgynevezett Ghymkana nevű dolog gyakorlását láthatjuk. Mint maga a driftelés, ez is a japánoktól származik. Egy rövid leírás is van a videóban, hogy mi ez, de azért én is idevésem. A Ghymkana azt jeleni, hogy egy nagy teret lezárnak, legyen az egy nagy parkoló, vagy esetünkben egy lezárt reptér. Ide telepítenek egy pályát bólyákból, hordókból és kijelölnek egy pályát, amit ugye a sofőrnek meg kell jegyezni, mert navigátor nem ül mellette, hogy mondja mit csináljon. Ezen a pályán kell 180 vagy 360 fokos csúszásokkal, pörgésekkel végigmenni, kihasználva akár más objektumokat is, például házak vagy egy Segway-es csávó. Szerintem eléggé nagy tudást igényel ezeknek a csúszásoknak a kivitelezése, nem lehet két perc alatt megtanulni, vagy mint egy filmben láttam, olyan 2 hét alatt.

Pár szó az autóról. Ez egy Subaru Impreza WRX Sti, amiben 530 lóerő lapul. Ha WRC gép az alapja, akkor ezt egy négyhengeres boxermotorból hozták ki, amit turbófeltöltő lélegeztet. Ha meg nem, akkor egy fél literrel nagyobb a motor és két plusz hengerrel kell számolni. De azt az 530 lóerőt rendesen ki is használja a pilóta, mert durván pörgeti az autót. Összkerék meghajtásával a kocsi stabilan áll, de amint láthatjuk, néha a fizika törvényeit meghazudtolva csúszik a kocsi ide-oda. Gondolok itt arra a jeletre, amikor 360 fokos fordulatot tesz meg egy hangárban. Személyes kedvencem.

A videót nem csak azért szeretem, mert beülnék egy ilyen menetre Ken mellé, hanem mert olyan isteni hangja van annak a boxermotornak, hogy nem igaz. A boxermotorok a gyengéim, mert ugye a Porsche is azt használ, kivéve egy-két modelljét (Cayenne, Panamera, régebbi 944,946). Én csak a motor hangjáért is megnéztem még egyszer. Az elején kigyorsításkor leszabályozásig pörgetett hangtól kicsit még a hideg is kirázott.

Mára ennyire futotta. Ne feledjétek: Milliónyi baktérium fog elpusztulni!

Jó napot kívánok mindenkinek! Örömmel közölhetem, hogy életem első vizsgaidőszaka a csodálatos Műegyetemen véget ért. Méltó befejezése volt egy, szerintem kicsit elcseszett félévnek, de az a lényeg, hogy a matek megvan, és az elegendő kreditem is ahhoz, hogy maradhassak a senior gárda köreiben, mint próbás senior.

Ha már a Gárdánál tartunk, el kell mondjam, hogy a jövő héten, pontosabban szerdán, még pontosabban február negyedik napján azzal a csodálatos csapattal nyakamba veszem az országot, és elhúzunk síelni. Ennek én olyannyira örülök, hogy csak na. Nem csak annak, hogy megyek velük, hanem a már említett eredmények miatt is. Tudom, 15 kredittel nem váltom meg a világot, de ha már megígértem, összekapom magam, mint az a bizonyos baromfi a langymeleg orrváladékot, és lesz ez még így se! A várakozásomat az is tetézi, hogy még a vizsgaidőszakban az ex-seniorkapitánnyal sörözvén az ICSÁban-és a csatlakozott seniorokat nem hagynám ki belőle- jobban megismerkedhettem velük. Úgy néz ki már meg is van a síelőpartnerem Hosszú személyében, bár a beszélgetésünk végére kijelentette, figyelmeztessem arra, hogy nem akar velem beszélgetni. Hála fárasztó vicceimnek. Ott volt még Fagyi, aki lekötelezett egy gyros-szal a Corvintetős fergeteges parti után, ezért remélem jön, és jóféle sörrel kárpótolhatom. Nem utolsósorban megemlítem táncoslábú Ecót is, akit azt hiszem ma láttam a vonaton, csak nem mertem odamenni, mert nem voltam benne biztos, hogy tényleg ő az.Mea Culpa.

A címben szereplő román felirat nem véletlenül van ott. Többek között azért, mert ez egy nagyon jó szám a Zdob si Zdub-tól,másrészt alkalmam volt élőben is hallani az A38 bulihajó fedélzetén. Egy szó van a koncertre-de asszem több lesz belőle: brutálisan frenomenális! Az amikor a tömeg abba hagyja az ugrálást, de a hajó úgy dönt, még hullámzik egy kicsit alattad. Na az már egy érzés. Ráadásul a kedvenc számommal kezdtek, a Nenea  Gorbacovos átíratával a Hora Cosmica-nak. Katarzis. A 450 de Oi-t nem is mondom milyen volt. Majdnem orgazmus. Na jó nem, de őrült jó volt. A koncert elején a zúzást csak pár millió forint akadályozta meg a fejem fél méteres  körzetébem. Balra egy olyan 800 ezres canon, másik oldalt egy millás sony, mögöttem egy hasonló értékű konica, akkora objektívvel, hogy még a budai várból is látszódna a képen a légyfos egy kopasz ember tarkóján. De nem mertem pattogni.Nem futja diákhitelből.

Most kicsit albérletünk hírei: kedves Cont barátommal kellett egyet tapétázzunk. Aki most rájön az okozóra, annak vállveregetés, széles mosoly. Jáwoll, Hypo volt az, egy olyan 30 centi szélesen, és 60 centi magasan letépte orbitális módon a tapétát. A feladat: venni tapétaragasztót, és kijavítani a hibát. Na a ragasztó az egy kiló volt, a keverék amit készít belőle az ember az előírás alapján, az 45-50 m2-nyi felületre jó. Kösz. Kellett nekünk köb olyan egyharmad négyzetméteren tapétázni. De senki nem mondta meg, hogy ott vérengzés volt,olyan profizmussal csináltuk. Hasonló munkákkal keressetek nyugodtan vállaljuk. Jelentkezni ímélbe oder kommentbe.

Az alábbi képet pont ma reggel találtam , rem nektek is tetszik, mert nekem nagyon. Végzek, mert fáj a fejem, de nevessetek rajta. Meg nézzetek Susogós Mackókat, mert nagyon jó. Na ÁJKENGETNÓSZEDISFEKSÖN!

Először azzal kezdeném, hogy ez a gyöngyszetm szerintem teljességgel igaz, és nagyon is van igazságalapja. Nem mellesleg az olyannyira szeretett, iwiw közösségi oldal üzenőfalán bukkantam rá. Nekem nagyon tetszik, mert még rám is igaz, azzal a kritériummal, hogy én már a kérdéses-és a szövegben említett dátum után születtem. A képet csak megszokásból is berakom, egy nagyon is jó Subaru Impreza reklámot találtam, amit megosztok veletek. És nézzétek majd szorgalmasan a  Négyen egy hüvelyben című blogot, ami az albérlet hivatalos oldala, és a http://borso.buzz.hu/ címen lehet elérni.

Gondoljatok csak bele, 1990 előtt születettek, azaz MI és még talán Te is, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban,sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk,hogy a gyerekágyak
festékében akadt bőven ólom.A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak
voltak,nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk
és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy
mobil.Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham.Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű, egyenes ági rokona.Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy
csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy
Mc'Donaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre,a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "Bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt,a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban,a pre Domestos korban.
Ezek voltunk mi.
Hősök? Talán.Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

Ez volna az a bizonyos gyöngyszem. Remélem nektek is tetszik! Üdv Publikumom!

Hát először is kezit csókolom mindenkinek!Tudom, tudom háttal nem kezdünk mondatod, de szerintem én arccal írom a képernyő felé a mondatod, te, kedves olvasó is arccal a képernyő felé ülsz, ezért olyan mintha egymás szemébe néznénk. És a háttal kezdődő mondat a feledésbe is merül, mert frontálisan mondanám az arcodba a mondatot. Szerintem kapisgálható, hogy mit is próbálok én itt levezetni, aki nem érti, ez szóvicc. Mint a miért nyúl a nyúl? A répáért. Haha.....

Na akkor most eme eszmefuttatmány után el is kezdem a blogot, de ténylegesen. Azt kell mondja, hogy ez a több mint egy hét tanulás nélkül-ugyanis összes tanszerem fennt hagytam az Üllői Festungban(borsóalbérlet)- kellően kipihentette az agyamat, ezért is volt az eszmerohamom az elején. Nézzétek el nekem, de szerintem semmilyen életformát nem bántottam meg vele az univerzumban. Ha mégis, jöjjön el és lerendezzük a havon

Istenigazából nem is tudom, mit akarnék ide leírni. Semmi érdekes nem történt mostanság azon kívül, hogy itthon döglök, pihengetek és edzésre, meg biliárdozni járok. Az edzéseket élvezem, főleg azért, mert már most többön voltam, mint pesten egy hónap alatt, és anniyt fizettem, mint az egyetemi csapatnál egy edzésért. Kimondhatatlan öröm, meg bódottág. 

Akkor most szót emelnék az alant látható autó mellett. Nem kell mondanom, a rutinosabb olvasók tudják, hogy autóról akkor írok itten, ha beleszerelmesedtem. Az a helyzet, hogy ez melegített káposzta. mert már volt idő, mikor a Porsche 911-es modellje állt nálam az aranyérmet érő helyen. DE amikor bejött az a modell, aminek olyan játékmaci-láb alakú lámpája volt, kiábrándultam. De most ez, Ez, EZ, ez a GT3-as annyira tetszik, hogy el nem tudom mondani. Az egész amúgy azzal kezdődött, hogy Ábel megkapta tőlem matchbox formájában. És kész. Ez az egyetlen autó, amit elfogadnék fehérben, de azért a fekete-narancs kombináció sem gyenge. Arról szót se ejtek milyen jó hangja lehet a hathengeres boxermotornak, mit turbó lélegeztet. Több mint 415 lóerő, farmotor, brutális majális. Meg alapból az, hogy Porche, az már megdobogtatja egyesek szívét.

Aztat kell mondjam még, hogy egy nagy sokk is ért mostanság az autósport területéről. AZ nem elég, hogy a "kedves" Loeb megnyerte nemcsak a WRC vb-címét, hanem a ROC(Race of Champions-bajnokok tornája[nem én fordítottam, de így hívják, tudom h versenye lenne]-)-t, de sajnálatos módon a WRC-ben már csak két gyártó maradt versenyben gyári csapatként. Az amúgy is kedvelt Ford, a nagyon sikeres Citroen, és a többiek kiestek. A Suzukin nem lepődtem meg, csak kicsit, mert most kezdtek sikereket szerezni, de azon, hogy a másik japán is kiszállt, őszintén szólva, elszontyolodtam eléggé. A több, mint 15 éve meghatározó szerepet betöltő Subaru, kiszállt a raliból. Köszönjük világgazdasági válság! Olyan nevek fűződnek a márkához, mint Colin Mcrae, Petter Solberg,Chris Atkinson, akik azért letettek egy keveset az asztalra. Az csak mellékes, hogy ők is boxermotort használtak. AMiket ugye imád Bunci kicsi szíve. De azt sem tudni az FIA-től, hogy most hogy, s mint lesznek a blokkok a WRC-ben. Maradnak ezek az erőforrások, vagy az S2000-es kategória kétliteres blokkjainak turbósított változatait kell-e használni. AMit ugye a kék-sárga csillagos márka nem nagyon fejlesztett. MAjd meglássuk mi lesz a WRC-ben.

Így a végére nem írok többet. Remélem n ektek is tetszik a Porsche, meg hátha beszomorkodtok a Subaru-n. Na meg persze mindenkibe BUÉK bele minden jó így szilveszterkor! Majd jövőre még hallotok rólam! Kezit csókolom mindenkinek!

Buncogó

Jó napot kívánok a kedves olvasóknak! Ezt a bejegyzést tegnap vidám hangulatban kezdtem el írni, de mivel egy sajnálatos félrekattintás miatt elveszett az egész az internet éterében, azért ma írom meg. Aktualitása még él, mert még mindig számban érzem a címadó húsokat. Igen, a mi kis családunk már ilyet is evett, annak az eseménynek kapcsán, ami minden évben egyszer jön el egy ember életében. Ez volt édesapám félszázadik születésnapi meglepetése. Kimentünk Majkra a Vendéglő a négy remetéhez nevű vendéglátóipari egységhez, ami messze túlszárnyalja a kis táblán olvasható harmadosztályt. Az ételkülönlegességek mellett, ismétlem kenguru-, strucc-, cápa-, krokodilhús, a “normális” ételek is megtalálhatók szép számmal. Az elénk tálalt ételek minőségével, ízével semi kivetnivaló nem volt, a kiszolgálás jó, maga hangulat a hely nagysága miatt eléggé családias.
 Itt említeném meg, hogy nem cask emiatt vagyok ám boldog. Történt ugyanis, hogy múlt hétvégi hazalátogatásom után, a vasútállomásról első utam egy autószalonba vezetett, mert családialag el lett döntve, autót cserélünk. A mostani Citroen Xsara Picasso-nk eléggé sokat tud már inni, ezért a csere. A választás egy Peugeot Bipper Tepee-re esett, amiben egy 1,4-es HDI motor szolgáltatja a mozgáshoz szükséges energiát. Ismerősünkkel való találkozás után, az is tervbe lett véve-csak így szép magyarsággal leírva-, hogy “meg lesz csippelve”. Magyarul kap egy chiptunningot. Plusz lóerők és plusz Nm-ek(aka. Nyútonméterek) állnak majd csatasorba. A motor amúgy 70 lovat számláló ménessel, és 160 Nm-rel rendelkezik.
 A vidámságom másik oka pedig az, hogy hosszú várakozás- és egy Seniortoborzó- után, Próbás Senior lettem. Ennek én nagyon tudok örülni, ugyani a gépészkaron ezek az egyének kalauzolják a gólyákat, szervezik a gólyabált és a keleplőállattábort, bulikat és miegymást. Már gólyatáborban is érdekelt a seniorság, és úgy néz ki, hogy most közéjük fogok tartozni. Emellett ugyanúgy kell majd tanuljak, miből a hétvégén rendesen kijutott. Annyit matekoztam, hogy integrálokkal álmodtam. Ez így nem jó.
 Így a végére nem is tudom, hogy mit írjak. Annyit fűznék hozzá, hogy ezt a posztot véglegesen megint a vonaton sikerült bepötyögjem a laptopba, mily érdekes, egy kis informatikai rendszerek tanulás után. Azt még nem tudom, mi lesz velem vizsgaidőszakban, de ennyi tanulás máár-már kicsit sok. Nem baj, a jövő heti négy ZH-t majd kipihenem a péntek esti seniormikulás partival. Na, mélyen tisztelt Publikumom, aviszontlátásra!

Tiszteletem mindenkinek, nagyon hosszú kihagyás után. Nem tűntem el a süllyesztőben, csak olyan szinten kevés az időm mindenfélére, hogy blogot írni sincs időm. Most is, mint ahogy a cím mutatja, a vonaton írom meg a postot, mert most van időm, és csak szétunnám a fejem.
Azt kell mondjam, a BME vicces rövidítése, hogy beszar$z , mire elvégzed, nagyon is helyén való. Ennyit, mint az elmúlt 8 hétben, az egész Árpádos hat évem alatt nem tanultam, ami azért, ha az arányokat nézem azért kicsit durva. Túl vagyok egy-két ZH-n, amik sajnos mégegyszeri nekifutásra fognak szerintem csak sikerülni, mert jól megszívattak minket. A középiskolás emelt szinten tanult fizika se volt elég a Gépészmérnöki alapismeretek zéhához, pedig az elvileg, csak nyútoni (értsd Newton) fizika. De most hidrosztatikát veszünk, és az most megy. Még pirospontot is kaptam gyakorlaton, mert az összes feladatot meg tudtam oldani. Bár egy pirospont az egyetemen nem tudom mit ér, de jó érzés volt.
A matek is hasonló eredményű, de abban nem is reménykedtem, hogy az meglesz. Nagyon brutális dolgokat veszünk ( inverz függvények deriváltja, meg hiperbolikusz függvények és sorolhatnám), de nem megtanulhatatlan, csak nekem esett nehezemre. De ha jól értesültem egy olyan szintet azért elértem, hogy nem kell újraírjam, mehetek vizsgázni.
Ami gépészmérnöki tanulmányaim vesszőparipája az a statika. Azt igaz nem értem, hogy az első zéhám abból milyen csoda folytán lett 50%-os (10 pont), és már 2, azaz kettő házimat is elfogadták. Azt is amit magamtól írtam! A másik ilyen gyöngyszem a mikro- és makroökonómia nevű csoda. Meg is mondta nekünk a felsőbb éves emberek többsége, hogy a gépészek 90%-a mehet keresztfélévre belőle első szemeszter után. Egy szóval: bukja. Van olyan emberke az órákon, aki most vette fel ötödjére. 
Amúgy az egyetemi élet az nagyon jó. Most már hozzászoktam ahhoz, hogy az alvásmennyiségem eléggé lecsökkent, és hogy sokat kell tanulni. De azt nem tudom megszokni, hogy matek analízis gyakorlaton ne akarjak állandóan a sinuszgörbe tetejéről öngyilkos lenni, vagy bele ne dőljek egy exponenciális függvény végtelenbe tartó végébe. 
Már nem emlékszem-mert én is rég olvastam saját blogomat-, hogy említettem-e már, albérletben lakom a Hímborsó társadalommal. Nagyon jól megvagyunk, a három hímebb borsó egy szobában tengeti mindennapjait, míg Adri kapott egy külön szobát, csupán felebaráti szeretetből, valamint a magánszféra tisztelete végett. Szegény Adrit egyszer egy akkorra sokk érte, hogy azt eléggé nehéz volt nekem hajnal fél háromkor felfognom. Bejön ártatlanul a szomszéd szobából, finoman felkelti Winyát, halkan, apró böködésekkel, a következő mondatok kíséretében: Winya! Kelj fel! Ellopták a bicód az erkélyről! Nem akarom mondani, hogy ő se akarta elhinni…..
Azt tudni kell, hogy csodálatos albérletünk a Pöttyös utcai metrómegállótól nem messze lelhető fel, egy tízemeletes ház első emeletén. Na és ennek a lakásnak az emeletéről csenték el. Az én biciklim is ott volt a másik mellett, plusz még egy hűtő is velük tartott az erkélyi levegőzésben. Sorrend: korlát, winyabicó, buncibicó, hűtőszekrény. Winyabicó kormánya kilóg korláton, és össze vannak paszírozva, mert a hűtő miatt semmi hely sincs az erkélyen. És onnan kirángatta a KGST-indiánja!

Lehetséges, hogy majd legközelebbi hazautamkor fogok majd megint írni nektek, de most lassan abbahagyom, mert a hosszúsága miatt nem fogja senki se elolvasni. Még annyi: a gólyabálon(ami tegnap volt) hála a Senior Gárda műsorának kedvet kaptam, hogy csatlakozzak hozzá. Na mára ennyit mélyen tisztelt olvasóköröm.
Üdv Publikumomomnak!

Üdv néktek! Lám-lám eljött az az idő, amikor a kedves Bunci elhagyja Tatabányát, hogy felköltözzön Pestre, mert ott fog tanulni. Ez a lét kétséget kizáróan nehéz lesz több szempontból is. Kezdetnek a tanulás, másodsorban a párkapcsolat miatt, mert szerelmem, aka. Schromeisz Fanni alias Micike kisasszony, körülbelül 60 kilóméterre lesz tőlem, ami ugye már postázva is vagy 75 HUF. Kemény lesz, de mi isw kemények vagyunk. A képen látható google maps részlet mutattja azt, hogy helyileg pontosan hol is leszünk elhelyezkedve. Lehet nem sok embert érdekel, de nagyon jó helyen van.

Amúgy már meg akartam írni, de már rég megérkeztem a Gépészkari Gólyatáborból.Annyit mondhatok: aki nem volt ott, az nagyon ráfázott, mert nagyon jó volt. A programok is jók voltak, a hangulat annál inkább,  a nagyvetélkedő meg miazhogy. Meg a durva az a medve, és Dj casper a legjobb! Nameg disco-disco, ránc-tánc! Csak az érti aki ott is volt abban a szanazugi táborban!

Nem is tudok mit írni. Jó az új lakás, még mindig nem hiszem el, hogy BME-s lettem. De azért csak fel a fejemmel! Na üdv Publikumom!

.....akkor sok mindent tudnék csinálni. Igen, így köszöntelek titeket kedves olvasóim. Ha a cím igaz lenne, sokkal egyszerűbb dolgom/dolgunk lenne, főleg Borsótéren. A per pillanat még meg nem lévő albérlet bérleti díjával, plusz rezsijével, esetlegesen a további megélhetéssel(gondolok itt élelmezésre, véletlenszerű ruhászkodásra) sem lenne probléma. De szerintem nem lesz pénzügyi probléma, ahogy magamat és Borsótársaimat ismerem. Adri nagyon is kitesz magáért, mert ő oroszlánrészt vállal az albérletkeresésben, amiért személy szerint nagyon hálás vagyok neki, ugyanúgy, mint a másik kettő hímebbik Borsó. Az első bekezdés melletti cím csak tudatosítás, hogy igen, Buncogó oda fog járni, azon bizobnyos egyetem azon bizonyos karára. Előre is sok sikert kívánok minden egyes társamnak, aki erre a karra került, és persze magamnak is, mert odakerültem.

Ha a sokpénzes témánál maradunk, akkor meg kell említsek egy dolgot, amit pont az egyik autósújság, az autó-motor olvasása közben rekognizáltam. Ez pedig nem más, mint a már elég régóta személyes favoritom, a KTM osztrék motorgyártó vállalat legújabb gyöngyszeme, az RC8 1180-as gépcsoda. Ilyen minimáldizájnos gépet rég láttam, és ahogy a cikk írója, szerintem is üde színfolt a japán precíziós műszerek, és az olasz csődörutánzat gépek között ez a narancsszín szörnyeteg. A formája nagyon megkapó mint ahogy a teljesítménye is: V2-es motor, hengerenként 4 szeleppel, a típuskódban szereplő 1180 helyett "csak" 1149 köbcentis a blokk, ami 154 lóerőt ad le 10000-es főtengelyfordulat mellett, és a maximális forgatónyomatéka 120 Nm 8000/min fordulatszámon. A motor száraz tömege 188 kiló, míg a százas sprintet 3 másodperc alatt futja. Az ára ahhoz képest, hogy mit tud a gép(állítható első- és hátsó felfüggesztés, állítható lábtámasz, és amivel még én nem találkoztam: a váltókar holtjátéka is állítható), szerintem nem sok, bár ehhez is vastag pénztárca kell, mert az etalon Suzuki GSX-R 1000 modellnél másfél miskával drágább, 4 430 000 HUF-ot kell otthagynunk kedvenc KTM szalonunkban. Az osztrákok Schwarzenegger után egy másik izmos exportcikket dobtak piacra, és ha megnézzük, hogy egy Schwarzi-film menniybe kerül, és maga , a többszörös Mr. Universe mennyi dodót szedhetett fel vele, ez az osztrák istennyila nem is kerül annyiba, mintha Arnoldot hívnánk meg a lagziba.

Így befejezés képpen megemlíteném, hogy az anno nagy sikerű Lancia Delta HF Integrale-ba újra beleszerettem. Olvastam róla szintén ebben az újságban, és megint megfogott az a tégladizájn. Mondjuk az Audi Sport quattro S1-et még mindig nem éri utol, de akkoris szép, na! Olasz autó révén sok vele a baj és nagyon kényes, nomeg az összes alkatrész kábé annyi mint egy olcsóbb használt autó. De aki komolyan gondolja, és van persze rá kerete, az foglalkozik ilyen kocsival. Magyarotszágon is vannak ilyen modellek, de csak elvétve. Olvastam egy HF Integrale Evoluzione replikáról, ami igazából egy gyönyörű tuningverda. Piros színű, és az első lökhárítót a töltőlevegőhűtő uralja, ami amúgy annyira tetszik nekem, hogy a közszemlét meg is érdemli. Ha jól olvastam, a motor 400 LE fölött jár erőben, de a turbó nyomásának 1,5 barra vaéó butításával, 300 lóerős lett, mert eladósorba került. Érdekes, hogy ez a csökkentett turbónyomás valamelyik turbós motor overboost(túltöltés) funkciójának értékével egyenrangú, mert ilyenkor az a motor +0,2-0,3 bar túltöltést enged a turbónak, a nagyobb nyomaték és teljesítmény végett. Érdekes.

Na most már ennyi mára. Így utólag még egyszer boldog születésnapot kívánok barátnőmnek, aki tegnap volt 18 éves. Remélem még sokszor megéljük ezt a napot!Mármint a szülinapját. Na, Üdv PUblikumomnak!

Tiszteletem! Egy orbitálisan jó hírrel fogadom az idetévedt olvasót. Lehet, hogy sok embert nem érint, de felvettek a BME gépészmérnöki karára! Bizony ám! Jövőre pseti csávó leszek, és úgy néz ki, hogy egy albérletbe leszek Hímborsókáimmal. Mert őket is felvették ám oda ahova akarták. Csak én lógok ki a BME-vel, mert mindenki ELTE-s lesz. Máté PPK(pszihómókusképző), Winya ITK(informatikuspalánta lett a gyerekből-mily meglepő) és Adri pedig BTK, azon belól is az ókori nyelvek tanszak. Innen is gratulálok nekik, sőt minden olyan felvételizőnek, akit ismerek, nem ismerek, de bejutott arra a felsőoktatási intézménybe, ahova jelentkezett!

A legutóbbi Máténál tett látogatásom alkalmával újabb internetes csodákat sikerült magamévá tegyek. Az egyik gyöngyszem a Kikkoman nevezetű szójahős, egyenesen Japánból, Mielőtt gyanusítanátok, hogy ez nem is igaz, ez létezik! És aki ért angolul az rájön, hogy nem is oly egyszerű ez a Kikkoman. A szójabolygóról érkezett, megöli az ismeretlen szószokat, és sarokba állítja a macskáját, aki nem rak szójaszószt az omlettre. Eléggé pihentm de hogy lássátok, itt a videó:

A másik ékszer pedig egy olyan oldal, ahol már-már kultikussá vált filmek-Harcosok klubja, Titanic, Jurassic Park, Cápa, Borat- 30 másodperce összesűrített, rajzolt nyulak által prezentált változataiban gyönyörködhetünk és röhöghetünk. Szerintem nagyon jók, ráadásul hűen visszadják a filmet, persze ahhoz látni kell az eredetit, hogy tudja az ember,

min is röhög a másik. AZ oldalt az angryalien.com bepötyögésével tudjátok megnézni. Kilinkeltetném ezt az internetcímet, de valahogy most nem sikerül. De mivel a legtöbb számítógép rendelkezik billentyűzettel, ezért szerintem a problémát meg lehet oldani.

A videókat élvezzétek, és ne feledjétek, hogy augusztus elsején, este 10 órakor a club2000-ben Ad Hoc koncert lesz, még mindig. Gyertek csak el! Szeretettel várunk. Na üdv Publukimomnak!

Ismételten üdvözlöm a mélyen tisztelt olvasótábort! Nagy nehezen sikerült időt szakítsak arra, hogy valamit írjak ide, mert mostanában elég sok a dolgom. Kezdve azzal, hogy dolgozom egészen addig az örömteli eseményig, amivel augusztus elsején sokkoljuk a tatbányai népet, aki a club2000 nevű biliárdklubba betéved. Ez nem lesz más, mint a frissen alakult Ad Hoc nevű bandánk koncertje, ahova tlged, kedves blogolvasó is szívesen várlak, feltéve ha pont akkor Tatabánya, ráadásul a fennt említett létesítmény vonzáskörzetében tartózkodsz.

Az imént említett koncerten lesz mindenféle jó zene, legalábbis szerintem. Az igényesebb magyar zenékből válogattunk- szóval el kell keserítsek mindenkit, nem lesz se Győzike, se Krisz Rudi se-, de megtalálható repertoárunkban egy-két külföldi feldolgozás is. Csak példának okáért se lövöm le miket játszunk, ha kívánics vagy, gyere el. Bennfentes infókat nem adok, ki még pénzért se.

A melóm nagyon izgalmas, de főleg változatos. Hála a jó égnek szembesültem azzal, ami sose akarok lenni: kőműves, esetleg víz-gáz-fútés csöves. Rém egyszerű és nagyon parasztok néha. Meg persze buták. Annyira, hogy sokszor zavar, hogy pedig nem is vagyok anniyra az, de hozzájuk képest atominteligens vagyok. De szerencsére a hangulat ennek ellenére nagyon enmelkedett. Ott van Tibi a mindenes, nomeg Irénke a takarítónéni. Jó velük dolgozni, főleg Irénkével, mert nagyon nagy arc és kedves is. A legjobb az egészben, hogy elég sokat szoktam bobcat-ezni. Ez egy kis munkagép, ami úgy megy mint egy tank, és rohadt jó. Szeretek vele dolgozni, és egyre jobban is megy.

Lassan pedig megtudom, hogy hova is vettek fel, hol folytatom felsőoktatási tanulmányaimat. Reménykedek, hogy a BME gépészmérnökire elég a 353 pontom, és ennyi ponttal bejutok akár a BMF géészmérnüökire is. A corvinus élelmiszermérnökire a 387 pontom szerinten bőven elég. Ugye elől a kardhal mögötte a barracuda és a reményhal meg utoljára. Csütörtökön, 24-én kiderül.

A végére megkjegyezném, hogy Ábel már teljesen egydül minden segítség nélkül mászkál. Az egész úgy kezdődött, hogy a nagyszobában édesapám adott neki egy na állj fel Ábel lendületet és azzal a svunggal ki si futott a konyhába. Azóta a pólót grabancnál fogva futja körbe az egész lakást.

Ennyit írok mára, és aztán tessék eljönni Ad Hoc koncertre! Na üdv Publikumomnak!

Jónapokat kívánok! Több dolog miatt is nevezetes lesz ez a post. Az egyik az, hogy ez az első, amit érett fejjel írok, mivel sikeres érettségi vizsgát tettem, angol dícsérettel, mert az 90%-os lett. Tapsolni szabad, a vállveregetések megvoltak már. A másik dolog az, hogy hirtelen felindulásból arculatváltottam. Szerintem ez is jól néz ki, maradtam a dárkszájdos-dark side-sémánál. A harmadik pedig az, hogy sikeres túléltem életem első kenuzásást, amitől fostam, hogy netán a vad, nagy és csúnya Tisza nehohy elragadjon. De nem sikerült neki. Mindjárt jön a beszámoló. Az első képen a Trianon nevű kenu orrát láthatjátok, mellyel új értelmet adtunk az FPS-first person shooter- rövidítésnek. Ez is FPS, de itt first person shipper-t jelent. Igen, lehet hahotázni.

Az érettségi után megvoltak a szokásos procedúrák, egy elnyújtott bizonyítvány átadás. Ez pusztán a tisztelt bizottságnak-nem szidni akarom őket, mert nagyon kedvesek és segítőkészek voltak-két és fél órájába telt. Átadták nekünk, persze rendesen kitöltve. Volt ott öröm-bódottág meg vegyes érzelmek is. A sikeres várakozás után Winyacsaláddal és Makkerral karöltve felhúztunk a Metróba bevásárolni, mert a rákövetkező nap-pénteken- Makai sporttársnál egy bográcsozás volt. Onnan hazatérvén már mindenki száguldott is a bankettre, ami jó volt, sok kajával, sok érett diákkal, sok tanárral és jó hangulattal. A Makai rezidencián a bográcsban készült pöresz az ott lévő emberek arcából ítélve nagyon jól sikerült, el is fogyott mind. Ezen az afterpartyn pedig a Winya koktélbár is megnyitotta kapuit, mixelt a hölgyeknek. Persze aznap jött a hívás, hogy másnap tiszavirágzás......

 

 

Íme a legénység és a leányság

Mondanom se kell szerintem, hogy azokban a napokban  a Hamborsó társadalom alvásátlaga eléggé lecsökkent, mivel a Mátébuli után még takarítottunk is, ezért sikeresen hazaértem félketztőre, aztán zuhi és miegymás, és ötkor kelés. Hatra kinnt a talákaponton, beszállás Winyacsalád új Citroen C4 Grand Picasso-jába, amit én irigylek tőlük és már meg is ismerkedett egy fácánnal. Azon a napon startként Tokajban megálltunk. Megpróbáltunk felmászni a Kopasz-hegyre, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Egy darabig felmentünk, majd lefelé Winyaanya unszolásának engedvén megittunk egy deci isteni bort. Ezután továbbállván megérkeztünk Tiszabercelre, ahova ezena  nyáron egyszer még visszatérünk, mert tiszatúrázunk. Érdekes, hogy Tiszabercel és környéke rendelkezik egy keskeny nyomtávú vasúttal, amely a maig napig megy, és ha jól tudom a második világháborúból visszamaradt kocsik is rendelkezésre állnak szállítási célból.Ezek a Tisza virágjai(Palingenia longicauda)

Megismerkedtem Attilával, aki egy nagyon nagy arc ember, mikor megérkeztünk Bercelre, azelőtt kelt fel. AZt hiszem olyan délután 1 óra fele voltunk ott. A szállásunk egy 1795-ben épült kúrián volt, ami nagyon szép épület és Makai Máté meg is állapította, hogy milyen vastagok a falai az ő lakásukéhoz képest. A csapatból, azaz Winyacsalád, Winya, Makai Nymester, Adri és egy Yíregyházáról érkezett család, csak mi, a Hímborsók mentünk evezve 6 kilómétert árral, és erős sodrással szemben. Elvileg mi pont ezért mentünk, és engem csak megerősített abban, hogy oda én vissza is megyek, mint a kutyámajom! Én labilisabb utazásra számítottam, de Winya a vén tisza-tengeri róka ezt az utazász labilizálta le. Megnyugodtam. Pesze Makai kondibajárós-sokatfutós Máté a fél utat végig sírta, hogy jajj de érzem a vállam, nem is a vállam a felkarom. Jujj de hisz az alkarom érzem! Amúgy én ültem a VIP poszton és én diktáltam a ritmust. Attila kérdezte, hogy ugye nem jársz zeneiskolába? Csupán tíz éve gitározok, hangzott a válasz. Arcára afgyott a mosoly.......

Ez egy Kérész közelről, a Trianon fedélzetén

 

Winya volt a kormányos, tapasztalatát kamatoztattuk is, mikor kitérőket tettünk a belógó ágak alá, meg amikor tathullámra merőlegest állítottunk. Adri ült Winya előtt, és kizárásos alapon a négyszemélyes kenuban Máté ült mögöttem. Nagyon jól eveztünk, egy óra alatt fennt is voltunk a kijelölt homokpadnál, és dícséretet is kaptunk. Útközben is találkoztunk kérészekkel, de messze nem annyival, mint amikor rajzanak. Az egyzserűen elképesztő! Egy nagy zümmőgő orgia az egész. Mert ugye köztudott, hogy ezek a lények kábé fél órát ha élnek, akkor már aggastyánnak számítanak. Ezért rohadt sokan vannak, és élvezik az életüket. A csapat másik felét szállító motorcsónak mindig később indult, és visszafele összekapszkodva csorogtunk le a folyón. A naplemente megtekintése után elkezdtek minket visszahúzni árral szembe, amikor is a hűvös tiszavíz a valagamat kezdte mardosni, mert olyan orrhullámunk volt, hogy betört. Én nagyon élveztem ennek ellenére.

Nesze neked: tiszai naplemente

Az este egy marha finom vacsit kaptunk, ami palóclevesből és házi, barackos buktából állt. A leves megszerettette velem a zöldbabot, a buktát meg nem bírtam abbahagyni. Vagy egy tucat lecsúszott. Este sokáig beszélgettünk, majd megint korán indultunk, de nem bánta meg senki, csak kifáradtunk. A tiszatúra állítólag ebből áll, amit akor csináltunk. Ott 180 km 5 nap alatt. Jó lesz az! Na üdvözlök mindenkit, akinek van állata-kutya, macska, degu, tengerimalac, kitestvér esetleg porcica- az a nevember cirógassa meg, a családnak meg üdvözletemet küldöm.

Üdv Publikumom!

Most őszintén mondom. Ezen tényleg behal az ember, ha kicsit olyan mint én. Szientológia TV az interneten! Én ezen behaltam. De az, hogy ezt reklámozzák is, kivételesen pont nem Tom Cruise-zal, az a hab a tortán igazán. Amúgy ennek a hitnem az alapja valami fagyasztott ufók, akiknek lelke bennünk él tovább és lélekvándorol(ezért van az, hogy a szientológia alapítója votl dalai lámától kezdveszerintem még kétszersült is). Azt egyszercsak megjelennek, felvilágosítanak azt mennek tovább vagy mi a szösz. 

A sörről a kép amúgy csak elterelésképpen van kinnt, hogy magáról a tényről elterelje a figyelmet. Mellesleg ez a világ egyik legjobb söre. Coronita! A végére meg auf wiedersehen alle!

Na aztán Gúten Tág ám mindenkinek itt fenn a világháló apró szigetén, mely a buncogo.buzz.hu nevet viseli, és a gazdag burzsoá amerikai milliárdosokkal ellentétben ingyen és bérmentve jutottam hozzá, ráadásul szabadon látogatható bárki által. Szóval ha a szigetem közelébe érsz és véletlenül pont Angelina Jolie épp szüli a 26-dik gyerekét is, akkorse fog senki seggbe durrantani egy légvédelmi rakétával. Elrugaszkodtam a valóságtól mert szerintem egy a tízasokadikonhoz az esélye annak, hogy pont nálam szüli meg Brangelina a legújabb csemetéjét, ráadásul digitális rakétáim sincsenek. Egy rakétát azt hiszem jómagam is megérdemelnék, mert ekkora büdös nagy hézaggal ismételten rekordot döntöttem. Mármint két írés közötti hézaggal. Ennek egyetlen lírai oka van, mégpedig az, hogy arra vártam, hogy vége legyen az Offisöl Mélpí Dinner Wár(Hivatalos Hamborsó Vacsora-csatá)-nak. Íme vége van, szép sorrendben mindenkit ide szépen leelemzek. Előre is leszögezném, hogy én sorrendet nem állítottam fel a vacsorákról, az elemzés egymásutánjai kronológiai sorredet követnek.

 

 

Elkezdeném akkor az elemzést. Az egész Winyánál kezdődött, aki az első volt a vacsora-csaták sorában, ő vette el a harcok "szüzességét". A menü kezdődött isteni hagymakrémlevessel, ami olyan finom volt, hogy szájszagra való tekintet nélkül is kétszer szedtem belőle. A főétel kacsacomb volt pároltképosztával. Igaz kacsacombot nem ettem még azelőtt, szóval összehasonlítási alapom nem volt, de azt hiszem egy kacsacombnak jól elkészítve olyannak kell lennie mint ahogy Franyek elintézte azokat a lábakat. A desszert pedig csokifondü volt eperrel. Mondanom se kell ezen röhögtük magunkat szép csöndben halálra, mert a másfél órás vacsi fele a desszerttel telt el. Összegezném: a hangulat és az ételek is egyaránt fennköltek voltak, teli hassal és jókedvűen tért haza a társaság. Az egész megfejeléseként pedig megnéztünk egy japán horroradaptációt(német-amerikai-japán kooprodukció), amely a One missed call címet viseli és szerintem jó.

Második áldozatunk Máté volt, aki bevallottan képes még a rántottát, vagy a lecsót is elrontani. Várakozáson felüli teljesítményt nyújtott, de olyan ételeket készített, amiket egy hozzá hasonló kezdő séf elrontani is nehezen tud, de megcsinálni jól annál könnyeben sikerül. Nem sértésként mondom, de ahogy a rocknagyi Tina Turner is énekli, Simply the best(az egyszerű a legjobb). Máté egy paradicsomos, mozzarellás, zöldfűszeres olivaolajjal meglocsolt tálat rakott az asztalra, mellé a tányérinkra piritós került. Előétel gyanánt ez tökéletes volt. A menü következő adagjának szerencsétlen csirkék látták kárát, mert grillezett csirkemell volt, valami istenien fűszerezve, hozzá pedig valami szintén fűszerezett krumpli volt, amit igaz, hogy mélyhűtőből a sütőbe rakott újdonsült séfünk, de engem meggyőzött. Apró adalék, hogy az első adag Krumpli katonás rendben, egymással párhuzamosan álltak a legszebb, legegyenletesebb sülés érdekében. A desszert pedig csokikrémpuding volt kávéba áztatott babapiskótaágyon, a tetején megspékelt eperrel. Az este hátralévő részét pedig pókerezéssel, és Máté laptopjának szerelésével töltöttük, mert az furcsa mód folyamatosan magától m-eket és 0-kat írt. Hangulatilag kajailag ez az este is jó volt, gyomor nem maradt üresen, bár Winyának egy másnapi macskajajjal meg kellett küzdenie.

A sorban következő én voltam. Magasra rakták a fiúk a lécet, szóval gatyába kellet magam rendesen rázni. Az előzetesen betervezett menühöz eléggé rendesen tartottam magam. Egy különbség volt csak: az előre beharangozott tyúkhúsleves daragaluskával helyett lett egy csorba nevezetű leves. Ez erdélyi cucc, savanyított zöldséglevesnek tudnám eladni leginkább, én szeretem. Talán még Winya az a társaságból akinek a szája ízét nagyon elnyerte, mert ő szedett belőle rendesen, Adri ,megmondta, ez nem az ő szája íze, Máté orrának és szájának remegéséből palástolt hű de finom jelzéseket nem vettem le, de pókerarcát felvette, és egy kis tányérral azért lenyomott. A főfogás nálam (kapaszkodjatok) mézes-mustáros-csilis szószos rák volt krumplival. Ez szőrén szálán eltűnt, bár a rákok után kutatni kellett a tálban, mert a szemetek a 3 centiméteresnél nagyobb méretükről, mint a zsugorfólia összementek kábé fél centisre, és úgy néztek ki mint egy rossz fűszer. Az édesség nálam meggyes görögpite volt csokoládészósszal megvadítva. A görögpite egy halom tejbegríz meg rétestészta összedpbva egy tepsibe azt megsütve. Ez is nagy közönségsikernek örvendett. A kiskertünkben szervírozott étel után a szobámban folytattuk az estét, amelyről érzésem szerint vendégeim jókedélyüen vonultak haza.

Tegnapi nap folyamán végül, de nem utolsó sorban Adrira, az egyetlen női Tőborsóra lerült sor. Elmodnanám a fiúk védelmében is, Ő kérte hogy utoljára hagyjuk és nem udvariatlanságból került a versenynaptár utolsó napjára. Előzetesként Máté testvér elkésett, mert hétóranégyperckor hívta fel Winyát, hogy tényleg ma kell-e Adrihoz menni. Potom 25 perces késéssel és teli hassal, de megérkezett. Az ételek nagyon ízlettek. Először meglepődtem, hogy az előétel is főételnek mondhattó volt, de az az ízvilág meggyőzőtt, ezt meg kell enni. Nevezetesen ez egy rakott tészuta szerűség volt bolognai szószra emlékeztető paradicsomos cumóval lellöttyinve, sajttal a tetején. A második főétel pedig sajtos-barackos csirkemell volt rizzsel. Mondanom se kell ezeknek a kombinációja is olyan ízkavalkádot okozott, hogy tányér csak üresen maradt. Adri ezekután egy igazán méltó, kalasszikus desszertet hozott: gesztenyepüré tejszínhabal. Persze szokásunkhoz híven Winyával összetejszínhaboztuk a szőnyeget is, de ez mellékes. Az EB meccs nézése közben pedig felemlegettük a tesiórai focizások aranypillanatait. Adri nagyon is kitett magáért, fantáziadúsak voltak az ételek, de azért a klasszikus vonalat sem felejtette el.

Végezetül elmondanám,  a két Ábelképet Kempa Zsófinak köszönjük meg, ő kattintotta el. A fenti képen Ábel valódi énjét kapta el, az alsó pedig mutatás, hogy ő milyen ügyesen gyalogol a kis harmatverőin. Mostanában alkalmam volt ár elég sokat vigyázni, mert Kata lennt volt Szegeden, anya dolgozott apa pedig lesérült. Nevezetesen az iskolai gyereknap hagyomásnyos tanár-diák kézilabda meccsén elszakította a bal achilles-ínát. Ez hétfőn történt, a csütörtökön már itthon is volt. Aznap még meg kellett műteni, de mutattja édesapám terminátorságát az, hogy saját lábán ment be a korházba, ami elvileg nem jellemző az ilyen sérüléssel küzködő emberekre. Orvosi elmondás szerint olyan izületei és izmai vannak, hogy helyén tartották a lábfejét, aminek a bokáján kellett volna bágyadtan fityegjen. Persze ő nem tud megülni a valagán, már meg is találta az alternatívát, hogy ne kelljen egész nap feküdjön. A netet bújta, és talált magának olyan járógépet, amit direkt a kezdeti achilles-ín szakadásosoknak ajánlanak. Állítható dőlésszügű lábfejfeszítővel eláátott, a talpán lekerekített járórész, hogy menni is tudjon. Azért megoldja édesapám itt a dolgokat.

 

Így a végére pedig elmondanám, hogy az Ábelvigyázás nem sikerült volna Fanni segítségével, mert én egy pöttyet rosszul vagyok a szarospelenka cseréjétől, hát ő segített nekem. Lebicegett hozzám Dzsekszperró, és kicserélte Ábelen a kérdéses, biohazardos tárgyat. A szingli csajoknak mondom, akik reménykedtek benne, hogy a szingli Bunci rájuk veti magát, hogy a Bunci már nem szingli. Csak ennyi. Üdv Publiukumomnak! 

Tiszteletem mindenkinek! Pontban mostanra terveztem egy új bejegyzés begépelését, szóval azért írok csak most. Olyan nehéz mostanában az élet, hogy igazából nincs is iskola, hogy azt elképzelni sem tudjátok!Ezen a három csodás képen három, nem különb tulajdonsággal rendelkező férfiút láthattok, mint épp a Turul-madárhoz vezető szerpentint átszelő autópályahíd kellős közepén fotózták magukat. Mondhatom csodásak a képek,  de a túra nem volt különb a képektől. Mondhatni kifejezetten jó volt! Kimentünk a sziklákhoz és ott dorbézoltunk. De megnyugodhattok, épségben lejöttünk onnan, és a lépcsőt használtuk.

A cím amúgy nem tudom miért pont egy kaján, ördögi nevetés lett, de úgy jött mint hígfosás a kokúszkocka után. Most így hirtelenjében el kellett gondolkozzak, hogy mit isírjak. Szerencsére egy letöltés befejeződött, így már tudom is miről fogok írni(nevezetesen a Justice lemeze jött le). Nevezetesen arról, hogy milyen zenéket hallgatgatok mostanában. Ez három zenekarra terjed ki, most már igaz négyre. A frissen szerzett Justice, emellett Avenged Sevenfold, akiknek az új albuma eléggé ütős lett. Rise Against-et szintúgy nyomom, mert úgy megtetszett. Személy szerint nekem a Sufferer And the Witness című korongjuk jön be legjobban. Az negyedik pedig a Rage Against the Machines. Nem fűzök hozzájuk semmiféle kommentet. Enyhén jók a fiúk, hangzásilag olyanok kicsit mint az Audioslave(érdekes nem? igazából a két zenekar között az énekes a különbség...), csak szerintem sokkal jobbak.

A két jómadár Hímborsóval, a képeken látható Winyával és Mátéval több tervünk is van. Az egyik az, hogy építünk egy Spybotics legórobotot, a másik pedig a vízhajtásos, túlnyomásos rakéta építése. Utóbbi szerintem egyszerűbb feladat lesz, mert ahhoz csak flakon, egy gumidugó, egy bicikliszelep, egy állvány, némi víz meg egy pumpa kell. Meg persze egy nagy hely, ahol nyugodtan durrantgathatunk. Utánanéztem a témának, és mindenki az 1/3-ad rész víz és 2/3-ad rész levegőt ajánlja az ideális magassághoz. Ezzel a kombinációval, meg 700 pascalnyi nyomással egy fél literes PET-palackot olyan 15 méteres magasságik fel lehet küldeni.

 

Én most ezt be is fejezem, örvendjetek nekije. Üdv Publikumomnak! 

Üdv publikumomnak! Frissen ballagott diákként elég rég íírtam, de hogy örüljetek, megteszem. Ballagásomra „összekalapoztam” egy laptopravalót, és az első bejegyzést erről gyorsam be is pötyögöm. Amúgy éppenséggel ez egy HP(nem házipálesz, nem is herripotter, hanem hewlett packard) CompaQ 6720s típusú gépezet. Tökéletesen működés, sőt mi az hogy! Nagyon is! Nekem bejön. Megláttam, megszerettem, megvettem. Majd a felsőoktatási intézményben veszem igazán hasznát, mert oda reményeim szerint felvesznek, és oda elengedhetetlen egy ilyen könyvszerű izé, amit laptopnak csúfolnak.

A ballagás nagyon jó volt, azt leszámítva, hogy tököm tele volt már vele, de azért elégedett vagyok. Szerencsére jó barátok, rokonok is voltak ott, és igazán örülök neki, hogy találkozhattam velük. Egy világbajnok jéghokista is volt velünk, aki még gyerekkori barátom. Tőle kaptam egy TPS hokiütőt, ami fullcomposit! Aki nem tudná, ezek a legjobb ütők tudomásom szerint a piacon. Nagyon fasza! Zsírkutya kék színe van, és valami grip plus bevonata. Tesómtól, Katától, egy hátizsákot kaptam a Pepper Clothing Co. jóvoltából. Egy őrült macska a jelképük, és a fekete alapon fehér macskafejes anyagból van eme táska.

Amiket nem írtam még meg. Voltuk a híres neves Critical Mass-en. Édes Istenem! Aki nem volt ott, az nagyon bánhatja! 80 EZER BICÓS! Mintha helyi putrink, Tatabánya felszaggatott volna biciklistül Pestre felvonulni. Nagyon hatalmas volt. Ilyen őrült emberekkel is rég voltam együtt. Csak példának okáért: a Városligetben egy ömagát félig megemésztett banánnal dobálózni azért nem mindegy. Ráadásként még két hülye egyénkém egymást bicóját/kesztyűjét banánozták be.

Ábelről is egy-két szav. A kis krapekkel mostanába burrogva beszélgetek, és ezen szoktunk ezen szakadni. Ő is ott volt ballagásomon, arcán egy el nem felejthető kritikai fintorral, mely énektudásunknak szólt. Mindenek előtt persze a nagy hír az, hogy Ábel mostanában megy mindenhova. De nem egyszerűen négykézláb kúszva! Hanem a saját két kicsi lábát használva. Körbejárja a játszóteret meg a lakást is. Ennyire vigyorogni szerintem senki nem látott gyereket, mint amikor Ábel sétál.

Nem tudok mit mondani. Szúrkoljatok nekem majd a hétfői, meg a keddi, nomeg a szerdai napon, mert érettségizek. Majd jövök panaszkodni ide , hogy milyen lett. De én mindent beleadok! Majd szólok azért Uri Gellernek is, hogy tolja át nekem mentálisana jó megoldást. De majd senki se besza behu! Na viszontlátásra Publikumomnak!

De csak még egy dolgot a végére. Épp most olvastam, hogy Floridában nemrég készítettek egy hivatalos felmérést. Arról kérdezték a lakosságot, hogy komoly társadalmi problémának tartják-e az illegális bevándorlást.
29 % azt válaszolta, hogy: "Igen, komoly problémának tartom."
71 % azt válaszolta, hogy: "No, es una problema seriosa."

A következő viccet találtam. Nekem kábé annyira fájt, mint anno a Sanyivadkanos vicc,amit egy egész történelemórán keresztül mesélt nekem kedves barátom, Gödi.

A vicc a következő(amúgy merő véletlen a főszereplő nevének az egyezése a vadkan nevével):

anyi elmegy a zöldségeshez:
- Jó napot, van szög?
- Nem nincs szög, ez itt egy zöldséges, de menj át a vegyesboltba, ott lehet, hogy lesz.

Átmegy a vegyesboltba:
- Jó napot, van szög?
- Nem sajnos itt nincs szög, csak élelmiszer, de menj át egy barkácsboltba, ott valószínű, hogy lesz.

Átmegy Sanyi a vegyesboltból a barkácsboltba:
- Jó napot, van szög?
- Igen van.
- Több fajta is?
- Nem, csak ezt a százas szöget tudjuk adni sajnos, de ha átmész a szögboltba, ami nincs messze, ott szerencsével jársz.

Átmegy a szögboltba Sanyi:
- Jó napot, van szög?
- Van, igen.
- Többfajta szög is van?
- Persze, van.
- És nagyon sok szög is van?
- Hát nézd, ez csak egy kis termékbolt, annyit nem árulunk, de menj el egy Szögkereskedés boltba, ott találsz sokat is.

Átmegy a Szögkereskedés boltba Sanyi nagy nehezen:
- Jó napot kívánok, van szög?
- Természetesen uram, hogyne lenne, ez itt egy szögnagyker.
- Többféle szögtípus is van?
- Igen, hogyne.
- És sok szög is van?
- Van, természetesen.
- Nagyon nagyon sok szöget is árulnak?
- Hát nézze a raktárunk véges, de azt javasoljuk, menjen át a Szöggyárba, ott aztán tényleg nagyon sokat talál.

Sanyi fogja magát, átmegy a Szöggyárba. Bemegy:
- Jó napot, van szög?
- Amint látja, uram, ez egy szöggyár, igen van.
- Több fajta is?
- Igen uram, abszolút.
- Sok szög is van?
- Természetesen, uram.
- De nagyon nagyon sok szögük is van?
- Igen, uram.
- De tényleg nagyon nagyon nagy szögmennyiségük van?
- Hát figyeljen, ez egy gyár, itt mi meghatározott mennyiséget gyártunk csak, de menjen át a Szög Telephelyünkre, a fővárosba, ott a bázison valószinűleg kielégitik az igényeit.

Átmegy Sanyi a fővárosba, bemegy a Szög Telephelyre.
- Jó napot kívánok, szög van?
- Igen van uram.
- Több fajta szög is van?
- Igen van, uram.
- Sok szögük is akad?
- Természetesen, amennyit csak elképzelhet.
- Nagyon-nagyon sok szögük is van?
- Igen.
- De tényleg nagyon-nagyon sok szög is akad itt?
- Természetesen, mint mondtam, uram.
- Az az igazság, hogy rengeteg, hihetetlen mennyiségü szög kéne, tehát nagyon-nagyon irdatlanul sok szög is van?
A fickó felhivja telefonon a főnökét rövid beszélgetés után leteszi, mondja:
- Nézze uram, ez a telephely az ország készletét biztositja, de ha ez önnek nem elég, javaslom látogasson el a Brüsszelben levő Nemzetközi Szög Telephelyre, ott minden bizonnyal annyi szöget talál, amennyit csak akar.

Sanyi elutazik Brüsszelbe, bemegy a Nemzetközi Szög Árusito Telephelyre:
- Jó napot, van szög?
- Amit csak akar.
- Több fajta is?
- Igen uram, abszolút.
- Sok szög is van?
- Természetesen uram.
- De nagyon-nagyon sok szögük is van?
- Igen uram.
- De tényleg nagyon-nagyon nagy szögmennyiségük van?
- Van.
- De rengeteg szögük, minden mennyiségben is van?
- Nézze uram ha kinéz az ablakon, látja azt a négy óceánjárót a tengeren, mindegyik tele van szöggel, de ha önnek nem elég, javaslom hogy menjen ki New Yorkba, a főgyártó világvállalatnak, mely a világot ellátja, ott van a bázisa, ott annyi szöget talál, amennyi 10 évre elegendő az egész világnak.

Átrepül Sanyi az óceánon, elmegy New Yorkba, megtalálja a Szög LTD World Global Transport cég telephelyét, bemegy.
- Jó napot kivánok, szög van?
- Van.
- Többféle is?
- Igen.
- Sok szögük is van?
- Van.
- Nagyon sok szögük is van?
- Természetesen.
- De rengeteg, nagyon sok, iszonyatos sok szögük is van?
- Természetesen.
- De irdatlan mennyiségü szögük, temérdek mennyiségben is van?
- Van uram.
- Ami azt illeti, rengeteg típusból, rengeteg fajtájú, irdatlan sok, temérdek mennyiségű szögük is van, minden méretben és hosszúságban és nagyon sok?
- Igen uram van. Nézze csak!
- Ó, mennyi szög!

Na azt mondom ezt lehetne fokozni nagyon kis bolttól kezdve, sőt mondhatni is lehetne az utazás körülményeit, meg azt, hogy mi a reteknek is kell igazából kedves Sanyi barátunknak az az irdatlan mennyiségű szög.

Üdvözletem mindenkinek! Itt vagyok ismételten, még mielőtt valaki is hiányolni mert volna. Többek között nem kerültem gép elé, meg őszintén szólva lusta is voltam kicsit verni a klaviatúrát, ami speciálisan Ábel kedvenc elfoglaltsága lett az utóbbi időben. Amúgy ha valaki ismeri azt a billentyűkombót, amivel be lehet illeszteni jegyzettömbbe a pontos időt és dátumot, az legyen szíves ezt jelezze, mert számunkra rejtély, akis gépzseninek meg egyből ment. Amúgy Ábel mostanság mndenhol, ahol éri feláll a két lábára. Egyik kedvenc helye a bal mellbimbóm, amit általában egybeköt annak megcsavarásával. Kellemes érzés mondhatom! De ennyi áldozatot hozni kell, mert ha nem rajtam , hanem máshol gyakorolja, a végén még baja esik. Mondjuk itt jár a Pápa, és pont őt veszi kezébe egy áldás erejéig.....

Amúgy éppenséggel a megyei gitárverseny, ami sorban a hetedik volt, na annak az ezüstminősítéses gitárosát olvassa a nagyérdemű. Bezony ám! A IV. korcsoportban elértem az ezüstminősítést, a pénteken azaz, április 11-én megrendezett versenyen. Mellesleg gratulálok a gitárzenekarnak meg a triónak( mily érdekes mind kettőben pengettem) is, mert ezen formációk aranyminősítést kaptak. Külön köszönet és gratuláció a szervezőnek, tanáromnak, Nagy Lászlónak is!

Mostanság írtunk egy matekpróbaérettségit, ami érzésem szerint nem lett egetrengetően szörnyű. Utólagos egyeztetések a többiekkel alapján amúgy. Meg mellesleg meg van a plusz 35 pontom egy angol középfokú nyelvvizsga képében. Kicsit önajnározós lett ez a bejegyzésrész, de azért a csokikat, rózsákat és egyebeket szívesen elfogadok. A posta esetleg a futárszolgálat költségét pedig a feladó állhatja. (Nem kell ám küldeni semmit, max egy komment, hogy szép volt Bunci vagy hasonló. A digitális vállveregetést se feledjétek majd, persze ha nem undorottok.....)

Végezetül pedig két videóval kedveskedek nektek, egy olyan portálról, amihez hasonlók elvileg 2 éven belül összeomlasztják a mi hőn szeretett netünket. Sok adatmozgatásuk révén. A videók mozgatásához ugyebár több adat kell, mint egy egyszerű hello-hello-hogy vagy?-kösz jól.és te? beszélgetéshez teszem azt msn-en. Az egyik az ausztrál sör, amit még életemben nem ittam, a Carlton Draught reklámja lesz(meghazuttoltam volna magam szerintem, ha nem autó vagy sörreklámot rakok be.....). Remélem a bonyolult szöveg megértése nem lesz senkinek se probléma. Ugyanez a probléma fennakadást okozhat a másik reklámnál, ami a Guiness reklámja. Két merőben más elképzelés, de mind a kettő frenetikusan jó szerintem. Váljék egészségetekre!

Üdv publikumomnak!

Jónagyokat! Az itten látható két készülék tagadhatatlanul, hamisíthatatlanul a tulajdonomat képezi. Bezony ám, vannak ilyen emberek, akiknél a downgrade, a lefelé való fejlesztés a menő. Mint nálam. Kábé mind a kettő olyan 20 éves, de jól szólnak és teljesen zsírkutyák. Az ezüstösebb egy Tesla B100 Stereo, amit kedves fizikatanáromtől, Lábszki Józseftől kaptam, utólag is köszönöm neki még egyszer. Egy baja, hogy deformálódott a szíja, és zörög egy pöttyet, van alapjárati hangja. A másik egy Unitra ZK140 T típusú, de az enyém nem teljesen így néz ki, m int ahogy a képen látható készülék. Az enyém a De Luxe(jól hangzik mi?) fajta. Hatalmas különbség van a sima meg a burzsoább között: a kivezérlésjelző nem döntve, hanem vízszintesen áll és körülötte kis csíkocskák vannak. Nekem nagyon bejönnek, főleg belülről, mert ugye koruknál fogva ki kellett őket puceváljam. De most már jól szólnak, és vannak hozzá szalagjaim is. Egyikre épp zenét veszek fel, szerintem elsőre elég sok sikerrel.

Amúgy jó a helyzet itt nálunk. Ábel unokaöcsém él és virul, már van hintája, egy utazós babakocsija, és befoglalta a konyhában a regellizős helyem. Múltkor teljesen egyedül felült, és el is dőlt volna, ha nem támasztja a jobb combom, meg egy párna a két oldalról. Voltam vele locsolni is, meg aznap Pesten is voltunk. Nem nagyon zavarta az idegen környezet. Szórakoztatta a nagyközönséget, akik éppenséggel az anyai ági rokonság voltak, plusz két ismerős.

Az iskolában naponta általában két beszólást kapok, de azt tonnaszám. Egyik az, hogy a jobb kezemen négy ujjamon nagy a körmöm, mert kell gitározáshoz. De ezt a sok gyökér nem érti meg! Sokkal jobban szól a gitár. Nem csak hangosabb, de a hangtónus is ütősebb. És ha a nemsoká esedékes versenyre elszaggatok köröm nélkül, hát én ott leszek kiröhögve. A másik dolog pedig a mellényem. Nem tudom mi bajuk van vele, egy férfiakra tervezett, fehér színű mellény. Semmi extra amitől télleg kicsit buzis lenne. Szóval semmi szőrme meg semmi kis rózsaszín berakás. Csak szimplán FEHÉR. Általánossá vált, hogy utolsó óra után a szekrény köré gyűlik egy tucatnyi embert számláló társaság és vérja, hogy felvegyem.

Mellesleg már megint szingli vagyok. Csodás 3 hetet tudhatok magam mögött, de érdekes volt ez a páli fordulat. Egyszercsak túl sokat vagyunk együtt, aztán meg pápá. Szóval figyelmeztetek mindenkit, Bunci elszabadult. Bár nem tudom, hogy fog ez még alakulni.

Tegnap este Winyával eltorzultunk megnézni egy filmet, nevezetesen az i.e.10000 címűt. Fasza kicsi filmecske. Aztán egy biliárd, a törzshelyünkön. A pultoscsajon és annak férfiismerősén kívül mi ketten voltunk csak. Meg  tudtam volna szokni.

Ennyi volt e mese mára, ha nem tetszik járjatok utána. És most ne menjetek a vértesbe, mert a kutyámajmok visszatértek telelni a Pilisből. És ha nincs nálatok esernyő, nem tudjátok visszatartani őket. Na Üdv Publikumomnak!

Good evening! Mint ahogy Achmed is mondta. Először is elnézést, hogy ilyen hatalmas törés után jelentkezek újra, de többek között lusta voltam  a klaviatúra mellé becsapódni, meg úgy kicst elszoktam a gépezéstől. Látogatásom itt mostanában anniy, hogy ímélek azt csá. Mondjuk teendők terén panaszom nem lehet, mert rég futkároztam ennyit mindenféle szarok miatt. Kezdetnek ugye a korim, amit megvettem, egy hét alatt eltörtem. Tapsvihar ügyességem miatt, ami ugye határtalan. Dióhéjban: kori vissza boltba,ELVILEG 15 munkanap kiértékel, hogy mi legyen vele, aztán meg futkározás, hogy akkor mi van. Még két nap türelmi időt kértek......

Mellesleg megjegyezném, hogy a képen látható autó nem más, mint az új személyes kedvencem. Igen , megtörtént az elképzelhetetlen, leszoratotta a képzeletbeli trónról a Bugatti Veyron EB 16.4-et ez a narancsszín fenevad. Hivatalos neve az anyakönyvi kivonat szerint: Gumpert Apollo. Jegyezzétek meg! Aki hallott róla-és nem aszűk baráti köröm tagja, mert azoknak 3 napig áradoztam róla(legalább)-, az most jó hangosan jelentkezzen. Sztem faya egy négykerekű a maga kis 650 lóerejével. Kis egyszerű V8-as turbólélegeztetésú motor, légsűrítője 2 is van. Amúgy kézzel rakják össze Németországban, a cég alapítója pedig egy Gumpert nevű ürge, aki anno az Audi sportigazgatója volt a rallye szakákban a B csoportos időkben.

Kicsit szót ejtenék unokaöcsémről, Ábelről is. A kis Mokapicek épp túl van első betegségén, ami egy-nálam már tradíciónak számító-mandulagyuszi volt. Köhögések, magas láz, kedvetlenség, és viszonylag sok alvás. De már régi formáját hozza, kicsit még Dártvéderezik(aka. Darth Weder), azaz szuszog, de már semmi baja. Épp az imént csajozott, beült ölembe gép előtt, és Kempa Zsófinak egyedül elküldött egy Ü betűt-az entert is ő nyomta le. És még egy billentyűkombóval fel is hívta.........a kis Don Zsüán(aka. Don Juan).

Ha már csajozásról van szó, akkor az unokaöccs nagybátyja elmondhatja, révbe ért. A már sokat emlegetett Fanni személyében végre egy jó társra talált. Részleteket nem mondok, de nagyon jól elvagyunk. Kijövünk meg minden. Pénteken lesz 3 hete, és aszondják egyesek, hogy azóta mintha kicsieréltek volna. Igaz az arcomról a mosolyt nehéz levakarni, de akkoris.

Vissza Kempa asszonyhoz.Ugyanis ez a hölgyemény volt valami 3 csíkos feltörekvő német ruhamárka fotózásán. Valami Adidas vagy mi szösz a neve. Na és itt kérném az egybegyűlteket, hogy nagyon gyorsa tessék ITT reája szavazni.

Mára ennyit. Üdv Publikum!

Mint a nagyoknál, cikkvisszavonáshoz folyamodnék...előző bejegyzésem hirtelen felindulásból íródott.Minden ami ott elhangzott, azóta megváltozott. Elnézést az érintettektől.

Tisztelettel: Salló "Buncogó" Bence 

Csodás napot zárhatunk magunk mögött, kedves olvasóink! A mai időjárás egyszerűen gyönyörű volt(aki lemaradt volna róla, annak mondanám, hogy egész nap ilyen esős-csöpögős szar idő volt). Kijelenteném, hogy a mai nap nem csak emiatt volt fekália. Szimplán halálra untam magam itthon, estére programom is egy koncert volt. A koncert nagyon is fasza volt, mivel egy olyan női kar előadását látogattam meg, amelyben édesanyám is énekel. Nagyon jó volt az egész, magyar zeneszerzők, köztük a karmester, Halász Károly (aka. Charles Fisher) darabjait hallhatta a nagyérdemű. Per pillanat esküszöm szívesen lennék egy 75 pontot érő kisiskolás, és hajtson át rajtam az egész Coca-Cola(r)(c) karaván. Milyen érdekes lehet. Szerintetek átszűrődne a halálsikolyom az "Ünnepelj ma velünk!" kántáláson?

Ugorjunk el a témától. Nem leszek én öngyilok. Mint a lemingek, akik olyan érdekesek, hogy egyszer bekattannak, leperegnek a tengerhez, aztán satu. Aki nem tudná, ezek azok a kis mókusra hasonlító lények, amik ott fenn a messzi északon élik szerény életüket(tudomásom szerint), és eléggé öngyilkosságra hajlamos a kis lelkük. 

Amúgy mielőtt kérdeznétek, lelkileg egy pöttyet szarul vagyok. Aki tudja miért az tudja, aki nem az meg vessen magára, mint a földnélküli paraszt. Ha tudni akarjátok, kérdezzétek meg azokat a bennfentes egyénkéket, akik tudják, hogy miről is van szó.  Úgy az életből meg ebből a függő helyzetból van elegem. Szintén a bennfentesek tudják bajom okát. Többször emlegettem már e nőnemű lényt, akinek nevét elfedném. Úgyis ha olvassa, ő majd rájön. Úgyis el akartam neki mondani, hogy elegem van ebből, hogy van ez a macska-egér játék.

Persze mindezt úgy mondom, hogy a nőszeméllyel rég beszéltem. Relatíve régen. Ma estére esedékes anagy leleplezés, de én tudom mi lesz. Szóval már szarok én bele. Elnézést a puritán nyelvhasználatért, és elnézést a sértésekért, feltéve ha magára veszi a szóban forgó személy.

Ez ilyen panaszkodós poszt lett. Nézzétek el nekem, de most ilyen hangulatom van. Maga az, akit nem nevezünk nevén, a HBC kedvenc magyartanára mondta, hogy nekem sötét a lelki világom, ráadásul humorom sincs.

Mára ennyit. A panaszokért még egyszer elnézést, de eddig aki a sátor tetején lakott, annak a Sátoraljaújhely. Igen, megengedett a nevetés. Na üdv Publikumom!

Kezit csókolom Olvasókörömnek! Csak a kezit, nem leszek én etnikai ember, aki "csókolom a kezsit, lábát meg a lábaközsit drágám!" felkiáltásokkal élteti az általa arra érdemesnek tartott fehérnépet.

Köszönjétek meg írásomat Winyának, ugyanis most az ő érdekesnek mondható perverzióját elégítem ki, mert szeret olvasni engem. Mit is mondjak, ez egy dícséret, mert én is szoktam őt olvasni. Az alábbi képen teljes harci díszben láthatjátok a két nagypofájúnak titulált jégpályai büntetésvégrehajtó egyént. Mielőtt leszidnátok, hogy hülye színvak , a mezed nemsi fekete, hanem kék, azelőtt elmondanám, hogy a kép készülésekor a megtisztelő Hóhér titulust biztosító fekete mezem még nem volt meg. Amúgy valahogy így néz ki egy jégkorong játékos. Sanálatos hírként közlöm, hogy Csabóca barátom mostanában bojkottálja az edzésrejárást.

Na és itt említeném meg azt a szombati napot, amikor volt a koktélos borsózás.Egy szóval illetném, de kettő lesz belőle: majdnem frenomenális volt(ezt a szót ebben a minutumban védeném le, és aki használja az perkálni fog!). Azért csak majdnem, mert a létszám megint foghíjas volt, kedves Dóraborsó nem tudott eljönni. Meg az egy plusz fő mellé hívott másik pluszfő se tudott eljönni. Az egyik pluszfő az edzésbojkottáló egyén lett volna, a másik pedig Fanni. (A kommentbe írásos csúnyadolgos msn-en seggporzósan letiltós még mindig él. Csak semmi csúnyaság!) De amúgy a hangulat megint jó volt. A koktálylok, hála Winyának, az alapanyagoknak, a shakeremnek, meg azért nekem is, faszántosak lettek. Meg ugye a díszvendégünk Boris Jelzin volt, persze csak vodka képében. Volt ot tmég karikatizennyolcas Activity is, amin jókat röhögtünk. Anett hullámverése egyszerűen olyan Anettos volt, frappánsan oldotta meg.

Általánosságban elmondva most kicsit testileg vagyok leépülve. Hála a csodás Tbányai jégpálya palánkjának, ami persze el van törve. Jómagam kiakartam edzésen ugrani kispadra egy csere folyamán, és a palánk sutty kiment kezem alól és alkarral rá a palánkra. Sérülés nagyságát mutatja, hogy könyökvédőn keresztülis kékfoltos lettem. Amúgy edzés magakivételesen fos volt. Unalmas, egyhangú. A mi oldalunkról kevés gól, mindenki önzőn saját maga akart gólt lőni. Az ellenfél meg csak piff-paff lőtte a gólokat.

Na ennyi volt a mese mára, aki nem hiszi járjon utána. Meg a törifaktosoktól tudjuk, hogy a második Világháborúban Jugoszláviától visszacsatolt terület az nem más, mint Dánia.(a feljegyzés megtörtént eset alapján készült-a szerk.)

Üdv Publikumom!

Tiszteletem olvasókörömnek! Ilyen baráti kört és egy ilyen hozzá tartozó estét az ember csak álmaiban kívánhat. Nem sokat fogok kertelni, semmi felvezetés. Életem eddigi legjobb estéje volt a tegnapi. A Tőborsó Hímborsók megleptek egy születésnapozással, ami sikerült is nekik. Ennyire még életemben nem lepődtem meg! Az egész egy egyszerű club2000-es biliárdizásnak indult, és egy frenetikus este lett belőle. Át lettem verve Winya által, mert hogy kell sütit rendelni a Stop-ból, ami talán az egyik legjobb cukrászda helyileg. Erre meg ott van Adri meg Máté egy teljesen széles vigyorral, egy szatyorral és a később érkezett a tortával. A szütyőke tartalma egy, a fent látható felirattal és ábrával ellátot, egyedi póló, ami csak is az én tiszteletemre lett gyártva. Na ehhez szóljatok hozzá! A torta is frenetikus volt! Egy zöld színű szmályli, ami mosolygott és most már tudjuk, hogy igen, létezik fekete marcipán is. Említenem se kell, hogy Adri becsületére legyen mondva, a torta is egyedi volt, mert eredetileg fehér színű az alapja. Teljes elragadtatás.

Jövő héten meg folytatódik a parti. Egy, végre teljes létszámű HBC gyűléssel, amin Winya még gyerekcipőben járő mixertudását is kamatoztathatja, mert elvállata, hogy koktélkodik egyet. De lesz ott megint grillezés, fincsi csirkemell, és ami elengedhetetlen, szerintem az emelkedett hangulat se fog hiányozni. Örömömre szolgál még az, hogy megint köreinkben tisztelhetünk egy plusz főt majd, aki nem más mint, Fanni. Azt hiszem, nem csak én örülök neki, hogy ott lesz. Hátha egy újabb Borsót tisztelhetünk képében, aminek dettó vidámkodás lenne a vége. Aki meg kommentbe be mer írni valami csúnyaságot a közeljövőben Fanniról meg rólam , azt visszakeresem , felveszem msn-re és úgy, de úgy letiltom, hogy ott fog porzani a segge!

A szülinapozás hagyatéka még az, hogy olyan vagyok mint egy tengeribeteg "mosottfos". Elég jó hasonlat egy szinte végkimerültségben elhalálozni vágyó emberre, legalábbis szerintem. Mert ma elmentem edzésre is ám, mindezt 7 óra alvás, és egy csésze kávé után. Nem bántam meg, de így utólag belegondolva eléggé hajtottam. Kezdetnek szimplán kivégeztem a kapus kulacsát. Hozzáteszem ilyen szép gólt talán még nem is lőttem. A kivégzés szó tökéletes ide, mert kaptam egy fekete mezt is ám, és most én vagyok a Hóhér, az Executioner, meg mindenféle ember, akinek munkahelyi kötelesség a fekete ruha. Már csak a zöld színben pompázó sportszáramat kell feketére cseréljem. Nem esti terepgyakorlatra megyek, de így lennék teljes összhangban a hóhér szereppel.

Mára ennyit, mert asszem ettől a tengeribeteg  "mosottfostól" ne várjatok többet. Még egyszer köszönet a barátaimnak a tegnapi estéért, és mindenért! Üdv Publikumom!

Sziasztok egybegyűltek! Igen, megint nagy szünet után jelentkezem, megtizedelhettek, meglincselhettek, tegyetek amit akartok, csak várjátok meg vele a szombatot. Mostanában nem történt semmi izgalmas, most ez kicsit panaszkodós és örömködős lesz egyben, mármint az,amit bepötyögök ide. Jelenleg a laptopról, mert a pécé(PC) eléggé problémásan működik mostanság. Körülbelül 10 percnyi működés után(köb ez a bebútolás idejével ér fel) eladja a küzdelmet és sitty-sutty kikapcsol. Előnye ennek, hogy végre kiélhetem azt, hogy sokat püfölhetem eme halk, és imádott billentyűzetet. Nem kattog, csattog, és nekem marhára tetszik.

Na akkor térjünka tárgyra. Aki ismer(vagy csak látta valamelyik kinekvantöbbismerőse oldalon az adatlapom, akkor az tudja, hogy a mai nap folyamán felnőtt lettem. Persze csak korban, de az kit érdekel? Mostantól legálisan vehetek alkoholt, szigorúbban büntet a BTK meg egyebek. És sikerült rávegyek embereket (lásd alsóbb évfolyamba járó haverok), hogy mostantól kezdve Jó napot! felkiáltásokat hallatva üdvözöljenek. A képen egy közös dolog van Ábelben és bennem, a lakást leszámítva. Ez a dolog nevezetesen az a lény, akit a kezében fog. Nagybátyjára ütött a gyerek, mert nekei is kedvenc állata Oki lett, aki anno még az anyém volt. Én leamortizáltam a lila felét, rá vár a zöld feléről a szőr iktatása. Hozzáteszem, ez egy régebbi kép( kábé 2 hetes ha lehet), de Ábel azóta már volt bőrgyógyásznál és atópiás ekcémát állapítottak meg. Befosni nem kell, ez az atomszáraz bőrt jelenti szép magyar nyelven. Kapott kenőcsöt, meg jótnácsokat, hogy ezentúl ne fürödjön olyan bő vízben, mert köztudott, a tatabányai csapvízről, hogy klóros, meg kemény. Lassan vízkövek potyognak a csapból is.

És hoppárézimi, itt is lesza szombat. Ferenetikus egy dolog, a szalagavató napja. Ekkor egy nagyon szerény ünnepség keretében egy zöld szalagot kap a végzős diák, ami mutatja mivoltát. POntosan azt, hogy ő lassan otthagyja iskoláját és hatalmas erőfeszítéssel készül arra a csúnya,rossz ettől-csak-a-jövőm-meg-a-felvételim-függ eseményre, az érettségire. Az a szerénység persze ironikus, mert 3 órás ünnepség meg keringő minden anyámkínja lesz amit el tud képzelni az ember. Márcsak a szirk dö szolejl (most télleg csak fonetikusan írom le, mert nem tudom eredetileg) hiányzik innen. MOndjuk a Közművelődés Házának technikájával karöltve a táncsoport tagjainak száma drasztikusan csökkenne.

Hozzátenném, hogy, mint tudjunk a negyedikes diáknak úgysincs elég gondja, még táncot is tanul. Mi speciel egy magyartáncot választottunk, melynek hivatalos megnevezése (sőt leánykori neve is) Nyírségi Kétlányos. Gyngébb logikájúaknak ez gruppentánc: két lány egy fiú. Van benne lassúcsapó gyorscsapó dobálás meg koncertcsápolás. Ennek kapcsán kellett nekünk ugye magyar ruci. Kalap, csizma, paraszting meg gatya hozzá meg ing. Mindezt egy ajánlott kölcsönzőből, egy pesti csodából, a Maszka nevezetű helyről szerkotáltuk. Minden klappolna, csak egy kis bökkenő akadt. Ruhát csak egy ember próbált, tőbbiről csak méretvétel történt, persze ez olozta a bonyodalmakat. Nem a fiúk fogytak vagy híztak fel. Rossz méretek. Winyára a gatya egy pöttyet volt csak kicsi, csakúgy mint mellény, ami melltartnak is elment volna, olyan hatalmas méreteket öltött rajta. Méretes csizma meg kalap az máég ebben az univerzumban sincs szerintem, nemhogy a maszkában. Nekem egy 44-es csimmám van.

Mindezek egy eléggé hűös lakásban mennek végbe, mert ugye drágalátos komtávhősök nem akarnak normálisan fűteni. Volt, hogy 18 fok volt a lakásban, és nem, nem volt nyitva ablak. Üzenném nekik (bár szerintem nem nagyon olvasnak), hogy valamilyen szakembert küldjenek ki és oldják meg a technikai problémát.

Szalagavatóhoz kicsit zurücken bitte! Az évfolyam össznép éneke egyszerűen frenomenális lesz! 2 , azaz KÉT darab akkusztikus gitár eléggé elveszik a 120 énekhang, meg a közműv teránek mértei mellett. A sok tanári végzettséggel rendelkező egyén me nem érti meg, amiről karattyolok már régóta. Hogy kell valamiféle erősítés a gitárra, mert az emberkék nem hallják. Egy kontroll hangfal plusz mikrofon és kész. De elnyomja az éneket felkiáltások mellett ez el lett vetve. Szal az egész el lesz csúszva, előre megállapítom.

Üdv publikumomnak!

Tiszteletem mindenkinek! Vegyünk egy remek hasbeszélőt, aki ráadásul jártas a stand up comedy világában, na meg egy általa kreált szereplőt. Eőbbi Jeff Dunham, míg a lény Achmed, aki egy halott, félelmetes és öngyilkos robbantásra szakosodott terrorista. Elképesztően vicces szerintem, és Jeff Dunham többi produkciójáb is belekukkantottam, de messze ez volt a legjobb. Most a magyar feliratos változatot küldöm nektek, hogy még az is biztosan értse, aki jártas egy bizonyos szinten az angolban(itt a lehetőség, hogy meghallgassátok, hogy az amerikai angol mennyire érthetetlen tud lenni néha). Itt a vitánk alapja Makai Mátéval, amibe nem keverednék bele, úgyis unalmas. Lényege, hogy szerinte az jenkik szebben beszélnek kiejtésileg meg mindenhogy angolul, mint a britek.Na itt a video! Élvezzétek!

Üdv néktek!(és utólagosan is boldog karácsonyt)

Üdv néktek, ifjú avagy idősebb padawanok! Nem, nem hatalmasodott el rajtam a SZTÁRWÁRSZ(Star Wars)  rajongás, csak úgy jött a padawan dolog. Gondolom mindenki ég az ünnepi lázban, csak fel ne gyulladjatok benne! Én speciel szeretem a Karácsonyt, de az nem tetszik benne, amit a témobilos nyuszi is mond. Fel van ez az ünnep fújva, és manapság az számít, hogy ki adja/ kapja a jobb ajándékot, és hogy melyik divatos(pink, feket, fehér, arany vagy sötétbordó) színben pompázik műfenyőnk. Most meg lehet ám engem szépen kövezni, majd kikötöm magam a fő tér közepére, oda a lefóliázott szökőkút mellé, egy táblával és 3 mázsa kővel. A tábla feliratára meg pályázatot írok ki.

Igen a képen Walter Closet csodálatos találmányának, és egyben monogrammjának kifigirázását láthatjuk. Biztos veletek is előfordult, hogy egy hosszabb utazás után megláttátok a hőn áhított fajanszot, és mintha télleg hívogatóan azt mondta volna búgó női/férfi hangon: Üdvözöllek!. Most így elelmélkedtem, hogy a monogramm szót ha szétszedem, mint a többi ilyen latin/görög eredetű szót, akkor a mono és a gramm szavakat kapot. A mono tudomásom szerint azt jelenti, hogy egy, vagy valami ilyesmi. A gramm meg mértékegység könyörgöm! Ebből meg hogy az isten nyilába jön ki az, hogy a nevem kezdőbetűi egymás mellé írva?

Jó, filozofálgatásnak vége. Kronológiai sorrendben haladva előbb a tegnap esti Hímborsó gyűlésről beszélnék. Jó volt. Bővebben: nagyon jó volt. Csak sajnos az árnyoldala az egésznek már megint, ismételten a Nőborsó társadalom 2/3 dának hiánya volt. Nem szidom őket, de egyre ritkább az ottlétük. De Anettborsó legalább már köszörül a csorbán, mert ugye nála lészen majd megrendezve az Össznépi Hímborsó Karácsony.(tudom, azt mondtam fel van fújva meg minden, de a második családomnak is kijár egy karácsony). Kivételes módón ez a szóban forgó Anettborsónál esedékes, és ezzel az eseménnyel nyitunk egy új fejezetet szerény társulatunk történelemkönyvében.

Na és akkor a mai nap. Ennek fénypontja, a csúcsa, m int általában a vasárnapnak a családi ebéden kívül, az esedékes jéghokiedzés volt. Dícsérnem kell Zolit, hogy ilyen jóra megtartotta. Az edzés idejének döntő részében vagy a korongot püföltük, vagy játszottunk. Kedves Csabóca barátommal osztottuk azért megint az ívet a társaságnak. Mindenféle szerénység persze ugye itt vonul be a történetbe, nem akarok nagyképű lenni. De azért egyszer én is bekígyóztam a kapuig. Aztán volt egészpályánegyazegybe játszás is. Na azóta fáj a bal farpofán, ami egy "apró" ütközés után jégrekerülés miatt lett. Szimplán Hartmann sporttársaba romboltam, aminek eredménye a jégen fekvő két, eszelősen vihogó egyén. Levezetésképpen elkezdtem bántalmazni a kapust, mert ütőjévelé inzultálta a hátam, amit nem volt kedvem elnézni neki. Aztán H.CS. és a többiek elkezdték megvédeni a kapust, me ugye azt úgy kell. Onnan tudtam hogy Zoli, az edző is beszállt a fályt(fight=harc)-ba, hogy fejemre került a mezem, és mivel csak rajta volt mellény, amibe én kapaszkodtam eszeveszetten. Ennek eredménye az lett, hogy "hatvéegy"-be sikerült nagy nehezen a jégre kényszerítsenek, és a fejre húzott mezemmel, valamint egy fültől fülig érő mosollyal a számon lett vége a sporteseménynek.

A nap szomoró híre pedig nem más, minthogy hőn szeretett Wippy, elhunyt. Itt kérem a társaságot egy egyperces néma csendre. Szerttül Wippyt, aki egy dalmata típusú kutya volt, és Csabóca házát őrizte. Nyugodjék békében.Fő ismertető jele orbitálisan hatalmas heréi voltak, amik miatt még normálisan le se tudott ülni a földre. Szóval Wippykém, aviszontlátásra!

Üdv Publikum!